'',,A magyar nemzet nem kér többé a gyámságból!''
Pest Megye Önkormányzata idén Pécelen tartotta a március 15-i megemlékezését.
Pest Megye Önkormányzata március 15-én Pécel Város Önkormányzatával közösen emlékezett meg az 1848-as forradalom hőseiről. A Szemere Pál Általános Iskolában rendezett ünnepségen beszédet mondott dr. Szűcs Lajos, a megyei közgyűlés elnöke. Részlet az elhangzott beszédből:
„Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független és erős Magyarországot.
Egy olyan országot, amelyben a nemzet egysége és a közösségek szabadsága együtt, egységben adja meg nekünk a lehetőséget - a lehetőséget a változásra, a fejlődésre és a biztonságra.
Számunkra ez '48 üzenete és öröksége! Törvény, amiből nem engedünk, mert nem engedhetünk. A kezünket fogják mindazok, akik életüket adták a nagyszerű eszméért; hogy a magyar nemzetnek jövője legyen.
Jövőt az országnak, csak ennyit kértek.
Ennyit és nem többet - azok a magyarok, akik többet vállaltak a közösségért; többet vállaltak itt, a Pest megyei településeken, szépapáink földjén; itt, Pécelen a Ráday és a Fáy családok; és Pest megyében, a Klauzál és Nyáry Pál vezette megyei nemesség; vagy éppen Kossuth Lajos és Széchenyi, akik a Megyeházán vívták a közjogi harcot az ország egységéért.
Nem engedhetünk, mert ők igent mondtak. Igent a mi, és gyermekeink jövőjére.
Hiszen nekünk, a magyarok generációinak építkeztek, harcoltak és áldoztak - ezernyi ember, honvédek és nemzetőrök serege, nővérek, tanítók és lelkészek önkéntesei, iparosok és gazdák, a vármegye és a községek tisztviselői.
Nem engedhetünk, mert értünk harcoltak, olyan példátlan egységben, amit Magyarország soha nem tapasztalt meg azelőtt.
1848. március 15. napján a magyar nemzet megüzente a világ hatalmainak, hogy elég volt a félelemből és a gyámságból. Elég volt egy korhadó rendszerből, amely eltávolodott az itt élő emberektől és ezért elfelejtette, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a pénz és a fegyver. A legfontosabb az ember, és mindaz, ami az embereket összekapcsolja - ami valódi családdá, igazi közösséggé és nemzetté formál bennünket. Velünk, és általunk lesz erős az ország, az itt élő emberek munkájával, tehetségével és közös erőfeszítéseivel, és nem a pénz által mozgatva, hanem a hit, a bizalom és a remény erejével. Azzal az erővel, amellyel 1848-ban Magyarország nem Európa után következett, hanem előtte járt.
Az összefogás és a program tette lehetővé a lehetetlent: Magyarországon nem maradt sziget a forradalom a parázsló tüze. 1848 és 1849 forradalmában és szabadságharcában kezet nyújtott egymásnak az ország - a költő, a pesti fiatalok, a tisztviselők, a vármegye, a zsellér és a módos gazda, a polgár és a kézműves - a nemes és a nemtelen.
Ez az élmény, a nemzeti egység és összefogás élménye!"
„Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független és erős Magyarországot.
Egy olyan országot, amelyben a nemzet egysége és a közösségek szabadsága együtt, egységben adja meg nekünk a lehetőséget - a lehetőséget a változásra, a fejlődésre és a biztonságra.
Számunkra ez '48 üzenete és öröksége! Törvény, amiből nem engedünk, mert nem engedhetünk. A kezünket fogják mindazok, akik életüket adták a nagyszerű eszméért; hogy a magyar nemzetnek jövője legyen.
Jövőt az országnak, csak ennyit kértek.
Ennyit és nem többet - azok a magyarok, akik többet vállaltak a közösségért; többet vállaltak itt, a Pest megyei településeken, szépapáink földjén; itt, Pécelen a Ráday és a Fáy családok; és Pest megyében, a Klauzál és Nyáry Pál vezette megyei nemesség; vagy éppen Kossuth Lajos és Széchenyi, akik a Megyeházán vívták a közjogi harcot az ország egységéért.
Nem engedhetünk, mert ők igent mondtak. Igent a mi, és gyermekeink jövőjére.
Hiszen nekünk, a magyarok generációinak építkeztek, harcoltak és áldoztak - ezernyi ember, honvédek és nemzetőrök serege, nővérek, tanítók és lelkészek önkéntesei, iparosok és gazdák, a vármegye és a községek tisztviselői.
Nem engedhetünk, mert értünk harcoltak, olyan példátlan egységben, amit Magyarország soha nem tapasztalt meg azelőtt.
1848. március 15. napján a magyar nemzet megüzente a világ hatalmainak, hogy elég volt a félelemből és a gyámságból. Elég volt egy korhadó rendszerből, amely eltávolodott az itt élő emberektől és ezért elfelejtette, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a pénz és a fegyver. A legfontosabb az ember, és mindaz, ami az embereket összekapcsolja - ami valódi családdá, igazi közösséggé és nemzetté formál bennünket. Velünk, és általunk lesz erős az ország, az itt élő emberek munkájával, tehetségével és közös erőfeszítéseivel, és nem a pénz által mozgatva, hanem a hit, a bizalom és a remény erejével. Azzal az erővel, amellyel 1848-ban Magyarország nem Európa után következett, hanem előtte járt.
Az összefogás és a program tette lehetővé a lehetetlent: Magyarországon nem maradt sziget a forradalom a parázsló tüze. 1848 és 1849 forradalmában és szabadságharcában kezet nyújtott egymásnak az ország - a költő, a pesti fiatalok, a tisztviselők, a vármegye, a zsellér és a módos gazda, a polgár és a kézműves - a nemes és a nemtelen.
Ez az élmény, a nemzeti egység és összefogás élménye!"
